Egykori apátsági épületek

Egykori apátsági borospince, présház

A Balaton-felvidéken már a rómaiak is termeltek szőlőt. Tihany már a monostor alapításakor jelentős bortermelő hely lett, s mind a mai napig az. Az apátsági birtokon termett szőlő feldolgozására, tárolására építették 1822-ben a Belső-tó északi partján az egyedülálló, kettős kereszt alaprajzú dongaboltozatos pincét és a klasszicista stílusú présházat. A pincében ma is kitűnő tihanyi bort tárolnak.

Egykori apátsági magtár

A 19. században épített magtár (granarium) a község legnagyobb tömegű épülete. A kétemeletes, durva vakolású épületet, a helyi szokásoknak megfelelően, sima fehér szalagok, ill. ablakkeretek tagolják. A felújított épület ma a község művelődési háza.

Egykori apátsági községkocsma

A 19. században épített kocsma-fogadó a közösségi élet fontos helyszíne volt a faluban. Átalakítását követően ma is a turisták kedvelt helye a Fogas Csárda.

Egykori apátsági orvos lakóháza

A mai posta épülete régen az apátsági orvos lakóháza volt. A 19. században épült, szerény, földszintes klasszicizáló épület 1-3-1 ablaktengellyel, a középső 3 ablak enyhe rizalittal kiemelve, ezt a 4 széles falpillér hangsúlyozza.

Egykori apátsági majorság

A Tihanyi apátság birtokain a 18. század óta alloidális gazdálkodás folyt. A korabeli majorság épületei az 1830-as években épültek a Belső-tó falu felé eső partján. Ma is eredeti állapotában látható a juhhodály és a 11 pár pilléren nyugvó lábas pajta, itt nyaranta a Képzőművészeti Akadémia hallgatói dolgoznak. A marha-, tehén-, borjúistállók felújított épületeit a Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány kulturális- és turisztikai célra hasznosítja. Az egykori cselédház ma felújított lakóház.