Kálvária-ünnep
Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött ide, Tihanyba, az Apátsági Templomba. Örülök, hogy együtt lehetünk ebben az egy hajóban. Navigare necesse est – hajózni szükséges – nem lehet nem hajózni. Hullámok mindig vannak. A kérdés az, hogy van-e irány. Meggyőződésem, hogy van. Örülök, hogy vannak ünnepeink, és az ünnepek építőek. Embereket építenek az ünnepek. Embereket tartanak meg az ünnepek. Különböző embereket tudnak egységbe fogni az ünnepek. A mai nap ünnepnap. Ünnepelni eseményeket lehet, olyan eseményeket, amelyeknek a hatása jelen van ma is, és remélem, hogy ez a mai nap olya nap lesz, amire majd jövőre és ötven év múlva is a tihanyiak és mindenki, akinek számára fontos a magyarságnak ez a szent helye, szívesen fog visszaemlékezni. Miről szól ez a mai nap? Sokan úgy gondolják: a pénzről. Nem. A pénzről is. Hozzátartozik valamiképpen a pénz is az ember életéhez, mert anyagiak nélkül lehetetlenség szellemi életet élni. És az ember szétválaszthatatlanul egység: test és lélek egysége. Ez a mai nap arról szól, hogy egy hegyre föl kell menni. Különböző utakon lehet minden hegyre fölmenni. S minél közelebb van az ember a csúcshoz, annál közelebb vannak egymáshoz is az emberek, akik különböző irányokból indultak el a csúcs felé. Örülök tehát, hogy a IV. Károly emlékkálvária újjáépítésének vágya különböző embereket gyűjt egybe, és ahhoz segít mindannyiunkat, hogy közelebb kerüljünk a csúcshoz és közelebb kerüljünk egymáshoz. Mindannyian a porból vétettünk és vissza is kell térünk a porba. Mindannyian ennek a földnek vagyunk a gyermekei. Kerényi Gráciának van egy szép verse, címe: Terra humana. Így hangzik:
Amikor ismét barátsággal és szeretettel köszöntök mindenkit a tihanyi apátság ősi templomában, ahol együtt vagyunk ugyanabban a hajóban, azt kívánom és azt kérem az Istentől, segítsen mindannyiunkat ahhoz, hogy bennünk találkozhasson az ég és a föld, és mi, különböző emberek legyünk képesek békét teremteni, tudjuk elfogadni egymást, és tudjunk tanúságot tenni arról, hogy ez a föld a mi hazánk, és hogy érdemes itt élni. Tudjunk úgy élni, hogy emberként tiszteletben tartjuk egymást. Békét teremtve, s akkor boldogok leszünk. Adja Isten, hogy így legyen.A föld dús, a föld jó, a föld embernek való.
Ne hasadj meg a talpam alatt, földem.
Hegyeid csúcsát ne hajlítsd meg.
Vizeid habját ne duzzaszd meg.
Koporsókat ne vess ki éj felén,
ne kínálj kővel kenyér helyett.
A látni vágyó szemébe ne vágj port,
vak-szemekre adj gyógyító sarat.
ölelj meg, ölelj meg,
te anyánk az ég alatt.
Táplálj borral-búzával, földem.
Homlokomnak verítékével, földem.
Ne őszülj meg érettem, mint az Isten,
de ne gügyögd el a gondok javát.
Földem, te testem,
te vágy, te Ararát.Kikötőm tebenned.
Jövőm tebenned.
Tarts meg engem. Ne vess meg engem.
Áldj meg engem. Hallgass meg engem.
Földem, te szent.
Anyám, hazám, szerelmem.