Vízi E. Szilveszter beszéde
Excellenciás Érsek Úr!
Királyi Herceg Nagykövet Úr!
Nagykövet Urak, Képviselő Urak!
Polgármester Urak, Hölgyeim és Uraim!
Tihany büszke Polgárai!
Nagyon nehéz méltó szavakat találni ilyen pillanatokban, pláne egy olyannak, aki nem a szavak embere. De úgy érzem, olyan pillanatoknak, érzéseknek vagyunk a birtokában, amelyek ha elterjednek az egész országban, akkor ez a nép sikeres lesz.
Hadd idézzem II. János Pál pápát: "IV. Károly a hivatalát kezdettől fogva a népe számára szóló szent szolgálatként fogta fel. A fő gondja az volt, hogy a politikai cselekedeteiben is az életszentségig kövesse a keresztény elhivatottságot. Ezért a gondolatai társadalmi segítségnyújtást jelentettek. Legyen ő példa mindannyiunk számára, különösen azok számára, akik ma politikai felelősséggel rendelkeznek Európában."
Néhai Szentatyánk, II. János Pál pápa a fenti szavak kíséretében avatta boldoggá 2004. október 3-án Habsburg Lotharingiai Károly osztrák császárt, magyar királyt. Boldoggá avatták IV. Károly apostoli királyunkat. Szent István óta nagyon, de nagyon sok szentet adtunk a világnak. Ne felejtsék el, Hölgyeim és Uraim, hogy Szent Erzsébet éve van, Árpádházi Szent Erzsébeté. II. András és Merániai Gertrud leánya.
Azt hiszem, hogy ez a nép, ez a nemzet nagyon sokat adott a világnak, Európának kultúrában, tudományban, tisztességben.
Sok rossz is történt. De azt hiszem, hogy a példaképekre szüksége van mindenkinek. Szüksége van a mai fiatalságnak, de szüksége van az idősebb generációknak is. Meggyőződésem, hogy a boldoggá avatás ténye szinte felbecsülhetetlen jelentőségű, mivel az Osztrák-Magyar Monarchiának, amely 140 esztendővel ezelőtt alakult, utolsó uralkodójáról van szó. Habsburg Lotharingiai Károlyt IV. Károly néven Magyarország királyává 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Halászbástyán, ahol a koronázások történetében először és utoljára a magyar Himnuszt énekelték, és nem az osztrákot. IV. Károly tudta, hogy országának szociális békéje szükségszerű feltétele a kontinentális és világ-békének. Ezért hozta létre a szociális minisztériumot, az egészségügyi minisztériumot, megszűnteti a párbajokat, és 1917-ben általános amnesztiát hirdet. Ismerte a közjó, a "bonum commune" keresztény tanítását; mondhatnám úgy is: a közjó megvalósítását célzó politikusi törekvés kötelességszerű mivoltát. Azt, mint elérendő vezetői, uralkodói elvet. Meggyőződésem, hogy személye ilyen szempontból példaértékű. És azt, hogy 80 évvel ezelőtt éppen szenvedéseit és a nemzet szenvedéseit is bemutatva a Koponyák hegyén, a Golgotán egy Kálváriát emeltek neki, amelyet 1960-ban traktorokkal leromboltak.
Sasvári Sándor arról énekelt, hogy öleljük meg a földet. Richárd atya a templomban azt mondta, hogy amikor fölmegyünk a golgoták hegyére, különböző helyekről, de ugyanazzal a céllal, akkor egyre közelebb kerülünk mi, emberek egymáshoz.
Azt hiszem, ez a két gondolat ma példa lehet a jövőt illetően a magyarság számára.
Az, hogy ennek a Kálváriának a története és történelme tulajdonképpen bizonyítja, hogy igenis van feltámadás. Bár minden feltámadáshoz nagypéntek kell. Szenvedni kell, harcolni kell érte. És íme, Tihany büszke polgárai, összefogva a tihanyi apátsággal, újra emelték a IV. Károlyról elnevezett Kálváriát, - újra itt van. Hiába mondták, hogy "Consummatum est" – bevégeztetett. Nem. A magyarság erejét bizonyítja, hogy ez a Kálvária újraemeltetett. Ez a Kálvária az összefogás, a magyarság életképességének a jelképe is lehet. S ezekkel a szavakkal kívánok sikert ennek a nemzetnek, hogy legyen feltámadása.