A Balaton környék és Tihany vulkánossága
„A bazalt-vulkánok kitörése után kezdett a pannoniai fennsík leapusztulni. Amikor már meglehetősen lepusztult a térszín, már kezdett a felszín a maihoz hasonlítani, akkor még egyszer próbálkozott a Föld belseje, de igazi vulkánok többé nem működtek. Csak egészen kicsiny kitörések háborgatták a vidéket. Erős gőzkitörésekkel együtt kőzetport, kődarabokat, néha hatalmas, mázsás köveket dobált ki a kis vulkán kürtője, de aztán láva nem mutatkozott. Jött ugyan föl láva, közel a Föld felszínéhez, bele is fagyott a kis vulkán kráterébe, de egészen kiömleni már nem tudott. Az ilyen vulkánokat tufa-vulkánoknak nevezzük. Ilyenek mérgeskedtek Tihanyban, aztán a szigligeti hegyek vannak ebből, meg a boglári Várhegy. Igazi láva van a szigligeti Várhegy belsejében, meg aztán előkerült a kis Hegyesd hegyben. Ezek általában sokkal alacsonyabban vannak, mint az igazi bazaltok.
A bazalt-tufa igen változatos kőzet, többé-kevésbbé rétegezett, de a rétegek nagyon rendetlenek, mert a vulkán is rendetlenül dobálja ki az anyagot. Tihanyban az Óvar északi oldalán a Barátlakásoknál látni jól ezt a kőzetet. Nem nagyon kemény, de igen változatos, vannak egészen jó, kemény rétegei is, ilyenekből fejtették azokat a köveket, amelyekből Tihany falu hazai és kerítései épültek föl. Sokszínű kőzet, ezért a belőle épült kerítések és falak elég festőiesek.
Tihanyban a vulkánosság utolsó jelensége volt a szökő melegforrások vagy gejzirek kitörése. Mintegy 110 gejzir dobálta ki a gőzt és forró vizet s kemény meszes és kovás, opálszerű kőzetet rakott le. Ezeket úgy kellene megőrizni, mint a legszebb természeti emlékeket, de sajnos, sokat szétszedtek, mert azt hitték, sok kemény követ találnak benne. De ez tévedés. Mindig csak néhány szikladarabból áll, nincs „gyökere”.
A gejzirek kitörése után rakódott le a lösz és sok helyen mindent betakart mint a hó. Ez mindig a legjobb gabonatermő föld!
Ennyi mindenféle kő van a Balaton körül! Ezért olyan szépek és változatosak a tájképek!”