Vulkánok és gejzirek Tihanyban
„Tufavulkánok működtek Tihanyban is, azért maradtak meg ott is a pannoniai rétegek, hisz már beszéltünk róluk. A tufakitöréseknek több középpontja volt, mint Szigliget halmaiban. A legnagyobbak a Diósi-tető, az Óvár, a Nyársas-hegy, aztán a Rév felé lejtő, szeles hegyhát, majd a Csúcshegy, az Apáti-hegy és a sziget közepén a kis Kiserdőtető. Van még több kisebb centrum is. A tufarétegeket legszebben láthatjuk az Óvár északi lejtőjén, a Barátlakások körül, mert ott a szél kitakarította az omlások nagy részét s a tufarétegek függőleges falakban állnak. A szélmarás hatását már megemlítettem ezeken a szikla-falakon. De itt látni azt is, hogy ez a tufavulkán nem volt valami szelíd kis sárvulkán, hanem erősen tudott nagy kövekkel hajigálózni. A Barátlakások első celláinak hátsó falán a 62. ábrán bemutatott képet láthatjuk.
62. ábra. Vulkáni bomba a tihanyi Barátlakások első cellájának hátulsó falán. A bomba vörös homokkő.
Hatalmas, talán 10-20 kilós vörös homokkődarabot látunk ott, beletottyantva a megkeményedett iszaprétegbe. A rétegek lehajlása jól látható, világos, hogy a nagy kő jól benyomta az akkor még képlékeny tufa-anyagot. Az Óvár falain több ilyent is látni. Mindenki könnyen észreveheti a vörös homokkő darabjait, élénk színükkel jól elválnak a szürkés szikláktól. Találtam az Apáti hegyen olyan tufadarabot is, amelyikbe szépen összecsavart bazaltbomba fészkelődött belé. Az Egyetem Földrajzi Intézetének gyűjteményében van az érdekes darab.
A bazalttufa kitörések megszűnte után szökő melegforrások, gejzirek jelentek meg az akkor már pusztai éghajlatú, száraz területen. Az északamerikai Yellowstone Nemzeti-Park gejzírjeit alkalmam volt alaposan tanulmányozni. Fogalmat szerezhettem róla, hogy milyen lehetett Tihany ebben az időben. Persze Tihany gejzír vidéke sokkal kisebb volt, mint a Yellowstone-Park, de talán sokkal sűrűbben voltak benne a gejzírek. A gejzír forró vize és gőze leginkább mészkő-oldatot hoz, de sok kova-oldatot is. A víz a felszínen kihűlve, kiejti a meszet és kovát, s kovával, úgynevezett hidrokvarcitokkal áthatott kőzetet rak le. Egész szép kis opálos részleteket lehet a kőzetben látni. Legjobban tanulmányozhatjuk ezt az érdekes kőzetet az Apáti-gerincen, azon az éles tarajon, amelyet a szél munkájának megbeszélésekor le is írtam és rajzoltam (27. ábra - lásd ott).
A legszebb gejzírkúpok a Belső-tótól délre a Rév felé lejtő hegyháton vannak. Egész sereg, szép szabályos gejziritkúpot látni itt, legfeltűnőbb köztük az Aranyház nevű sziklacsoport. (63. ábra).
63. ábra. Aranyház gejzírkúp Tihanyban. (Szerző felvétele.)
Ezt belepte az élénk sárgaszínű zuzmó s a lenyugvó Nap fényében valósággal aranyosan ragyog. Szépek vannak a Nyársas-hegyen, meg az Akasztó-dombon. A Kálvárián a keresztek és a Károly-emlék szintén gejzíritkúpon áll, azok a fehér sziklák ilyenek ott a keresztek háta mögött. De hisz összesen 110 gejzírkúpot térképeztünk a rendkívül érdekes, tudományos szempontból valódi kincstárban, Tihanyban.”
A tihanyi kút
„A Balaton „kicsinységét” még inkább jellemzi sekélysége. A tó közepes mélysége, pontos, pedáns számítások szerint, rendes, közepes vízállás idején majdnem éppen pontosan 3 méter. Persze nem mindenhol egyforma mély. Az északi part felől indulva, a víz elég hirtelen mélyed le 2 méterre, aztán csak nagyon lassan mélyül 3, majd 4, némely helyen öt méterre. Ezek a legnagyobb mélységek az északi és déli part távolságának 2/3 részében vannak, a déli partokhoz közelebb. Innen délre haladva megint sekélyebb lesz a víz, de aztán a déli partoktól mintegy egy km távolságra egyszerre, hirtelen meredek lejtővel fölemelkedik a tófenék s 1 1/2 méter mélységű lesz, aztán nagyon sekélyen lapul ki a déli partokon. A tó rendes, legnagyobb mélységei tehát 4-5 méternyiek. Csak egyetlen kivételes, túlmélyült helye van a Balatonnak. Ez a hely közvetlenül a tihanyi rév előtt van, és 11 méternyi. Hosszas, keskeny gödör ez, majd megtudjuk mi az oka, de olyan kicsiny gödör, hogy a tó átlagos mélységére nincsen nagy befolyása.”