80 éves a Balatoni Limnológiai Intézet
Az intézet helyét maga Klebelsberg választotta ki a Tihanyi-félszigeten, az Apátság alatt közvetlenül a vízparton. Az épületegyüttest Kotsis Iván tervezte. Alapkövét 1926. augusztus 25-én tették le.
A többszintes főépületben vannak a laboratóriumok, a könyvtár, igazgatói iroda, akváriumszoba és a műhelyek. Ehhez árkádokkal egyik oldalról a vendégház, másik oldalról kutatói lakóház csatlakozik. Változás az elmúlt évtizedekben annyi történt, hogy a vendégház még egy emeletet kapott, így most abban 15 vendégszoba, 2 appartman, száz fős előadóterem, étterem és gazdasági hivatal található, a lakóház pedig kutatóépületté alakult át. Az intézetet a 2 hektárnyi tóparti park teszi egyedülállóan széppé. A műúttól a hegy felé még 1 hektárnyi területen az idők során 6 lakóház épült a kutatók elhelyezésére.
A Magyar Biológiai Kutatóintézet 1927. szeptember 5-én nyílt meg. Balatoni Osztályát Hankó Béla , Általános Biológiai Osztályát Verzár Frigyes vezette, mindketten igazgatói címmel. Az első kutatógárdát Soó Rezső botanikus, Csík Lajos és Koller Piusz genetikusok, Müller Sándor, Méhes Gyula és Wolsky Sándor fiziológusok, Rotaridesz Mihály és Scherffel Aladár hidrobiológusok - mindannyian kiemelkedő tudománytörténeti nevek - alkották. Viszonylag kicsiny állandó állomány mellett kezdettől számos vendég dolgozott hosszabb-rövidebb ideig Tihanyban.
Gróf Kelbelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter beszéde az alapkő letételekor
Tihany, 1927. szeptember 5.
(részletek)
Lesújtó, hogy a kiegyezéstől az 1918-iki összeomlásig eltelt fél század alatt mindenfajta népiskolák emelésére mindössze csak 37,750.398 aranykoronát fordítottak, a feladat óriási méreteihez képest koldusösszeget, minek törpesége akkor tűnik csak fel igazán, ha meggondoljuk, hogy ugyanazon idő alatt aranykoronában több milliárd államadósságot halmoztak fel, melyből mindenre bőségesen jutott, csak éppen a kultusztárca volt kénytelen morzsákkal beérni. A beruházási összegek ilyen célszerűtlen felosztásának keserves gyümölcse azután az az egymilliónál több hat évnél idősebb analfabéta, akitől hemzseg az alföld és a Dunántúl. Bethlen Istváné grófnak más a politikai össz-koncepciója, ő a most kezdődő nagy rekonstrukciós műben a művelődést, a magyar nemzeti erő többi tényezőivel egyenrangúnak tekinti. Ebből az ő meggyőződéséből fakad, hogy rövid négy év alatt 14,651.667 aranykoronát bocsátott rendelkezésemre, hogy népiskolákat építsünk az alföldi tanyákon, a Tisza-mellék és a Dunántúl iskolátlan községeiben és Budapestnek hihetetlenül elhanyagolt elővárosaiban. De emellett, méltányolva a magas kultúrának sorsdöntő jelentőségét, különösen oly korban, midőn az összes nemzetek a természettudományok fejlesztésére vetették magukat, a beruházási hitelek szétosztásánál meghallgatta azokat az előterjesztéseimet is, amelyek figyelmen kívül hagyva a demagóg jelszavakat, intézményeket kértek a természettudományi oktatás és kutatás számára. Innen van az, hogy a mai napon, midőn a tihanyi biológiai kutatási intézet és a balatoni akvárium építéséhez hozzálátunk, őt nemcsak mint a kormány fejét kértük fel arra, hogy a készülő mű alapkövét tegye le, hanem mint a tudománypolitika őszinte barátját, mint azt az igazán modern államférfiút is, aki megértette az idők jelét, a természettudományok állami támogatásának sorsdöntő fontosságát.
(…)
Mentől jelentékenyebb összegeket bocsát azonban az állam a közoktatásügyi tárca rendelkezésére, annál nagyobb is a kultuszminiszter felelőssége abban a tekintetben, hogy a pénzeket tervszerűen használja fel. Ez a tudat vezetett bennünket akkor, midőn a folyó év elején az Országos Természettudományi Kongresszust összehívtuk, melyen megvitattuk úgy az elméleti, mint az alkalmazott természettudományoknak, vagyis a műszaki, orvosi és mezőgazdasági tudományoknak helyzetét hazánkban, keresvén a további felvirágoztatásuk érdekében teendő legcélszerűbb és legsürgősebb intézkedéseket. (…) Ennek az egységes természettudományi programnak a keretében előkelő hely jut a tihanyi biológiai intézetnek, melynek építéséhez most fogunk hozzá. Mit foglal ez intézmény magában? Balatoni akváriumot, tudományos kutatási intézetet és tanári továbbképzőt.
A balatoni akvárium az iskolán kívüli népművelésre, vagyis a népszerű szemléltetésre és a Balaton-kultusz fejlesztésére hivatott. A modern pedagógia túl van a száraz könyvtudomány terjesztésén. Ma a fősúlyt nem arra helyezzük, hogy az eleven életet herbáriumokba préseljük, az állatokat pedig kóccal kitömjük, hanem a természetet a maga pezsgő elevenségében iparkodunk azok elé odatárni, akiknek nyitott szemük és fogékony lelkük van a természet nagyságának és szépségének meglátására. A Balaton mélye, a nagy tó feneke tele van csodálatos élettel, amelybe sem a Balaton körül élő nép, sem pedig a fürdővendég nem tekinthetett be. A modern szemléltető oktatás a természetnek ezeket a csodálatos titkait majd elárulja azoknak, akik balatoni akváriumunkat látogatni fogják. Mily vonzerő lesz ez a turisztikának és idegenforgalomnak!
Magam is gyerekségemet a 80-as évek végén és a 90-es évek elején a Balaton partján töltöttem, mikor az első nagyobb építkezések megindultak. Valahányszor egy-egy kis fürdőhely megnyílt, felbuzdulva a természet szépségén, abban a reményben ringattuk magunkat, hogy a magyar tenger partján világfürdő létesül s majd jönnek az idegen turisták, akit akkoriban az angol utazó képében testesítettünk meg. Az ánglius persze nem érkezett meg. Mi magyarok szeretjük magunkat áltatni s a lelkesülés pillanataiban nagyító üvegen át látjuk dolgainkat. Ahhoz, hogy a nemzetközi turisztika elárassza a Balaton partjait, nem elégséges a természet szépsége és néhány csinosabb szálloda. A vierwaldstädti és a genfi tónak, a Lagomaggiorenak, a Comonak és a Gardanak partjai tele vannak évszázadok óta keletkezett műalkotásokkal, pompás kastélyokkal és csudaszép villákkal, az Ezeregyéjszaka elbeszéléseire emlékeztető kertekkel, a legmodernebb komfort tartalmazó szállodákkal és szanatóriumokkal. Mindezt mi, történeti balsorstól annyiszor sújtott magyarok, rövid idő alatt nem hozhatjuk létre. De igenis állítom, hogy nagy pazarlás lenne, hogyha azt, amit csinálunk, kicsinyes kishitűségből oly kisszerűen koncipiálnánk meg, hogy megint csak ne üsse meg a legszegényebb európai mértéket s az anglius jövetelével megint csak áltassuk magunkat.
Igenis állítom, ha csínnal csináljuk meg balatoni akváriumunkat és főleg, ha kellőképpen felszereljük és tudományos szellemmel megtöltjük biológiai kutatási intézetünket, akkor különösen a külföldi tudósok nem fognak elmaradni. Hiszen máris örvendetes érdeklődés mutatkozik nemzetközi tudományos körökben a távoli kis Magyarország eme természettudományi alapítása iránt. (…) A tihanyi lesz az első rendszeres természettudományi kutatási intézet Magyarországon. Korábban a magas kultúra intézményeinek világszerte három fajtája volt: az egyetem, a tudományos akadémia és a múzeum. (…) Lényegében azonban önálló kutatási intézet létesül, az első a magyar földön.
A népszerűsítő ismeretterjesztés és a tudományos kutatás mellett nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a hivatásról sem, amely a tanári továbbképzés terén vár a tihanyi intézetre. Középfokú iskoláink tanári kara az egyetemekről és más főiskolákról szép természettudományi műveltséggel felszerelve távozik. De azután jön az évek morzsoló hatása; azt emberi természet örök gyöngéje: a felejtés végzi a maga pusztító munkáját; közben pedig a természettudományok rohamosan haladnak előre. Közülünk a legtöbben még a természetrajzi oktatásnak azt a sivár emlékét hoztuk el az iskolából, hogy rendszereztük a növényeket meg az állatokat és megtanultuk azok botanikai és zoológiai nevét, ami a legtöbbször lelketlen sematizálássá fajult. Hol van a modern biológiai oktatás ma a korábbi sematikus eljárástól, amely növényben és állatban egyaránt az életnek mélységes rejtélyeit, jelenségeit és törvényeit kutatja. Az emberi tudás egyetlen terén sincs tehát akkora szükség a tanár ismereteinek felfrissítésére és szakmájában való továbbképzésére, mint éppen a természettudományok terén. És ezenfelül mily nagy szüksége van középfokú iskoláink nehéz viszonyok között küzdő tanári karának nyári üdülésre és hol találhatná meg ezt szebb és olcsóbb formák között, mint a kultusztárcának a magyar tenger partján létesülő internátusában, hol az üdülést és művelődést felnőtt emberhez méltó módon összekötheti. Ha május hónaptól október végéig tanári karunkat turnusokban Tihanyba behívjuk, természettudományi szakos tanárainknak műveltség hatalmas lépéssel visszük előre.
A tihanyi intézetnek ekként az a hivatása, hogy a természet szépségét és a természet hatalmát a nemzeti újjáépítés szolgálatába állítsa. A természet szépségének kihasználását szolgálja majd az intézet, midőn a balatoni kultuszt és a turisztikát előmozdítja. De még becsesebb tényezője lehet nemzeti feltámadásunknak azzal, ha merít számunkra a természet hatalmából, a természet erőiből. Igenis akarjuk, hogy duzzadjon, feszüljön a magyar izom, de óriási naivitás lenne azt hinni, hogy puszta izommal és ököllel fel lehet venni a versenyt az alkotásnak és a rombolásnak azokkal a gépeivel és szerszámaival, amelyek lenyűgözve a természet energiáit, a tudás révén meghatványozzák a puszta fizikai erőt.
Áldozatkészségének és erejének végső megfeszítésével itt áll ez a nemzet munkakészen. Ide is alkotó munka kezdetére jöttünk össze és kérjük a nagy Alkotót ott fenn a csillagok felett, akinek segítsége nélkül hiú minden emberi törekvés, áldja meg becsületes szándékunkat.
In: Archivum Balatonicum I. 1926. 229-236. o.