Dr. Entz Béla: Színjátszó, muzsikáló Balaton
Több mint hét évtizede élek Tihanyban, egy félszigeten, melyet valósággal körülölel hazánk varázslatos gyöngyszeme, a csillogó tükrű Balaton. Amióta csak itt lakom, igyekszem minél jobban megismerni a Magyar Tenger minél több titkát, látható és rejtett szépségeit. Természetesen másképp látja és értékeli tavunkat egy ide látogató turista, az arról alkotott képet csak fényképszerűen őrizve emlékezetében, mint olyan valaki, aki ott él és arculatának szinte minden rezdülésére igyekszik odafigyelni. Gyermekkoromban öreg, őslakos tihanyiak közül reggelenként sokan kiálltak a hegyszélre a templom mellett "megnézni" a Balatont, meglátni és figyelni ezerszer változó arculatát. Magam is ezt tettem, és teszem ma is, amikor nap, mint nap kinézve szobám ablakán figyelem e hatalmas állóvíz tükörsima, békés vagy hullámoktól felborzolt haragos arculatát, télen pedig fagyoktól megmerevedett felszínét. Amióta kilenc éves koromban Tihanyba kerültem, különös vonzódást érzek hazánk e gyönyörű tava iránt. Emiatt boldogult Feleségem ki is jelentette, hogy ő csak egy valakire féltékeny, és ez a Balaton.
Nyári esték régen
Tavunk szinte percről percre nyújt új és gyakran meglepő látványt, és hallat suttogó vagy éppen harsogó hangokat. Emellett az esztendők hosszú során – főként emberi tevékenység következtében – megfigyelhetők feltűnő tartós változások is. Ifjú koromban langyos nyári estéken gyakran kiültem a tihanyi móló csücskére. Amikor szellő sem lebbent, hullám sem loccsant, egyre jobban körülvett a néha szinte nyomasztó, mégis csodálatos, csaknem tapintható csend. A fokozódó esti szürkületben a távolból csupán Füred és Siófok parányi fényei pislogtak felénk, máshol mindenütt sötét volt a part, míg az égen egyre fényesebben sziporkázva ragyogtak a csillagok. Közben, amint szemem egyre jobban hozzászokott a sötétséghez, komoran és alig észrevehetően körvonalazódtak a tihanyi dombok, és még halványabban a Balaton-felvidék sötét vonulata. Közben úgy éreztem, hogy valósággal átölel a végtelennek élettelennek tűnő éjszaka. A mély csendet mégis megszakította néha a tihanyi templom órájának messze halló, mélyen kongó ütése, egy-egy távoli kutyaugatás, egy hirtelen vonatfütty, majd ezt követően a vonat kerekeinek ütemes csattogása. Csak e hangok ébresztettek rá, hogy a környék mégsem teljesen élettelen és néma. A hangok hol az északi, hol pedig a déli part felől érkeztek, az alig észrevehető lassú légáramlatok irányától függően. Mindezekből hosszas tapasztalatok alapján az időjárás alakulására lehetett következtetni. Ha feljött a Hold, fénye keskeny, összefüggő, mozdulatlan aranyhíddal ívelte át a tó tükrét. Később a gyakran feltámadó esti szellő elsuhanva a víztükör felett, nyomban parányi vízfodrozódást idézett elő, ami egyre jobban megszaggatta az aranyhidat, mely a szellő erőssége szerint fokozatosan keskenyebb vagy szélesebb fénylő ezüstsávvá alakult. A holdfény hatására fokozatosan előtűntek a partok körvonalai. A parti kövek között pedig hol itt, hol ott magloccsant és megcsillant a víz. E helyeken ugyanis apró, főként küszből álló kis halrajok gyűltek össze. Erre mondják itt, hogy fürdik a küsz. A nőstény példányok íváskor petéiket, vagyis ikráikat, a hímek által történő megtermékenyítés céljából – és, hogy a fiatal ivadék számára táplálékot, védelmet nyújtsanak – víz borította kövek közeibe hatolva rakják le. Néha a nyílt víztükör felől halk, de jól kivehető cuppanó hangok jelzik, hogy a holdfényben a víz felszínén bábbőrükből frissen kikelt aprócska árvaszúnyogok a rájuk leső halak zsákmányául estek. Mégis, mindezek az apró események csak múló pillanatok, az egész környéket megülte a mélységes csönd.
Befagy a Balaton
Télen, fagyos időben szinte évről évre befagy a tó. A jégtakaró kialakulása azonban gyakorta napokig is várat magára. Ekkortájt a csendes időben csacsogó aprócska hullámok a parti kövekre jégcsapokkal tarkított fényes jégburkot varázsolnak. Közben közvetlenül a víz tükre felett a ringó-bingó nádszálakon is keletkeznek csillogó, pingponglabda nagyságú jég rögöcskék. Gombos a nád, mondják erre a halászok, miközben az evezőikről lepergő vízcseppek, az alacsony hőmérséklet okozta szokásosnál nagyobb felületi feszültség következtében hosszan, néha a métert is megközelítő távolságra gurulnak a vízen, mielőtt beleolvadnának folyékony közegükbe. Erre mondják, hogy borsózik a Balaton, ami immár biztos jele a közelgő befagyásnak.
És valóban, ha a következő kemény fagyos éjszakán is csendes az idő, az éj leple alatt a part felől észrevétlenül, szinte lopakodva befelé terjedő hajszálvékony jéghártya borítja el a tavat, fokozatosan teljes némaságra kárhoztatva annak izgő-mozgó locsogó víztükrét.
Ilyenkor egész mások a csendes éjszakák. A víztükrön kialakult vékony, merevnek gondolt jéghártya másnap, ha feltámad a szél, megmozdul. A szél keltette légmozgás a jeget is valóságos hullámzásra bírja. Az így keletkezett lapos, lassú hullámok nem tartósak, mégis valósággal megcáfolják a jég közhiedelem szerinti merevségét. De hamarosan zizegő hanggal hol itt, hol ott, egyre nagyobb felületen fölpattan a vékony jégburok, majd a mélyzöld vízen sejtelmes zizegő hanggal összetöredező apró üvegszerűen átlátszó jégtáblácskák ide-oda imbolyognak, majd csilingelve csörögve, mint egy megdőlt kártyapakli, egymásra csúsznak és az erősödő szélben partra tolódnak, végül a part és a víz határán alig néhány centiméter magasságú hófehér turzássá halmozódnak fel. Más kép tárul elénk, ha már lényegesen vastagabb jégtakaró borítja a tó jelentős részét, különösen a szélvizeket és a védett öblöket. Ha ilyenkor erős, viharos szél támad, a haragos hullámok a nyílt víz, balatoni nevén a hígvíz
felől megtámadják a merev jégtakarót. A jégpáncél alá behatoló vízmozgás következtében a jégtakaró széle meginog, majd megtörik. Ebből a szél irányával párhuzamos repedésekkel kisebb darabokra törnek szét. Az így keletkezett táblák csörgése, zörgése messze hallatszik. Az összevissza ringó táblák összedörzsölődve egymást zúzzák, koptatják, s így fokozatosan legömbölyödnek. Az úszó jégdarabok szélén apró, a töredező jégből keletkező szilánkok halmozódnak fel, valósággal megkoszorúzva a jégtáblák peremét. Ha újabb lehűlés és csendes idő következik, sokszor újra beáll a tó. Ilyenkor az előbb keletkezett hullám mozgatta jégtáblák ismét összefagynak és a jégi sportok kedvelőinek nem kis bánatára sportolásra teljesen alkalmatlan göröngyös jégmezővé alakulnak.
A jég borította Balaton
Kedvező, ha csendes, szélmentes időjárás közepette fagy be a Balaton. Ilyenkor zavartalanul vastagodik, vagyis hízik a jég. Néhány nap múlva szinte varázsütésre megszűnik az éjszakai csend. Ekkor bárhol pattanó, sivító, fütyülő hangok kíséretében megreped a hidegben összehúzódó jégpáncél. E repedések szinte villámgyorsan futnak sokszor kilométereken át, miközben hangjuk lassan elvész a messzeségben. A repedéseket kísérő hangok függenek a jég vastagságától, és annak növekedésével egyre mélyülnek. 30-40 cm-es jégvastagság mellett – ami a Balatonon könnyen előfordulhat – hideg, derült éjszakákon hatalmas dörrenésekkel, ágyúdörgésre emlékeztető félelmetes zajjal hasad meg a jég, ekkor durrog a Balaton. Eközben helyenként 5-10 cm széles repedések keletkeznek. Ezek a híres, inkább hírhedt veszedelmes rianások, melyek mentén a nagy hidegben is párolgó vízből valóságos ködfüggöny száll fel. A párából a lakások ablakán erős fagyban keletkező jégvirághoz hasonló, de háromdimenziós jégrózsák rakódnak a repedéseket szegélyező jégpárkányra. Máshol a gigászi erők hatására recsegő, ropogó jégtáblák embermagasságra is feltornyosulhatnak, gyakran háztetőre emlékeztető formákat alkotva, vagy egymás alá csúszva. Ez a befagyott Balaton messze hangzó, félelmetes és mégis lenyűgözően csodálatos szimfóniája.
Korcsolyázva, vagy jégvitorlázva is hallatja hangját a Balaton jege. A hangok magassága gyakorlott fül számára útmutatásul szolgálhat a jég vastagságának a becslésére. A jég vastagsága már csak a tófelület hatalmas méretei miatt sem feltétlenül egyenes. A jég hangját és színét figyelve mégis könnyebben felismerhetők és elkerülhetők a jéggel csak vékonyan befedett területek, például a Tihanyi-rév, és különösen a Kút környékén, ahol még a jég alatt is erős lehet a víz áramlása, vagyis a folyás, ami alámossa, és így elvékonyítja a már kialakult jégpáncélt. Ha azonban hólepel borítja a tó jegét, a puha fehér takaró hő- és hangszigetelő hatása teljesen elnémítja a zajokat. A hó már 5 cm vastagság mellett is teljesen elzárja a jég alatti vizet a fénytől. Így, ha ilyenkor eltakarítjuk kis folton a havat, a jég és az alatta lévő víz nappal is teljesen feketének látszik.
A tókörnyék mai arca
Magának a befagyott Balatonnak az arculata mit sem változott évtizedek vagy talán évszázadok óta. Mást mutat azonban a tó környéke ma, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ez a változás nyáron még sokkal fokozottabb. A tihanyi móló csúcsán hallgatózva manapság télen-nyáron szinte egyformán hol itt, hol odébb zúg el a tó felett egy-egy hatalmas repülőgép. Nappal néha kétpercenként szállnak e modern gépmadarak, melyek mintha üstökösök lennének, sokszor fehéren csillogó hosszú páracsóvát, kondenzcsíkot hagyva maguk mögött. Közben hol gyengédebben, hol erősebben hallatszik a levegőből a motorok robaja, megszakítva a nyugalmat jelentő áhított csendet. De nyugtalan maga a tó környéke is. A parton haladó járművek zaja gyakran folyamatos zúgássá, morgássá olvad össze, mintha valami nagyváros peremére kerültünk volna. Hol vonatok öblös tülkölése hallatszik akár az északi, akár a déli partról, hol a hosszú vonatok, vagy az utakon végigszáguldó kamionok dübörgése szakítja meg a csendet. E hangzavar különösen a Balatonra jellemző csendes nyári délutánokon hallatszik erősen, főként a vízparton. Ennek oka, hogy a sima víztükör felületén háborítatlanul terjednek a különféle zajok, melyekről szinte úgy érezzük, hogy azokat a víztükör még fel is erősíti.
Főszezon a Balatonon
A nyári főszezonban csak a szél süvöltő hangja, vagy a tomboló viharban felkorbácsolt hullámok moraja harsogja túl a bennünket körülvevő, ember okozta zajtengert. Ilyenkor érződik, hogy alapjában mégis a természet az úr. Az ostromló, néha méternél is magasabbra felcsapódó hullámok sisteregve loccsannak a partokra, miközben a víz szétporló habját a viharos szél a parti utakra és az ott haladó járművekre fröccsentheti. Szerencsére ilyen félelmetes viharok, melyek akár a parti fákat is térdre kényszeítik, a Balatonnál ritkák, talán 5-10 évenként fordulnak csak elő.
A tó nyáron leggyakrabban békés, nyugodt arcát mutatja, amikor órákon át szabadon gyönyörködhetünk a víztükör selymes-opálos változatos színpompájában. Ha a hegytetőről élvezzük a tó látványát akár nyáron, de különösen kora tavasszal, a tó csendes időben mélyzöld, vagy sötétkék színekben pompázik. E két szín együttes megjelenése akkor a legjellegzetesebb, ha az égen foltokban úszó felhők árnyéka rávetődik a napsütötte tófelszínre. Ilyenkor a megvilágított felületek élénk zöld színűek, míg a beárnyékolt foltok mély kéknek tűnnek. E tarka foltok a tovaúszó felhők nyomán folyton mozognak, haladnak, így a gyönyörű látvány pillanatról pillanatra változik. Más kép tárul elénk akár a dombtetőről, akár a vízpartról, ha borús időben figyeljük a vizet. Ilyenkor csendes időben zöldes szürkés, viharban viszont az átbukó tarajos hullámoktól fehér foltokkal tarkított barnás szürke a kecskéző Balaton. Ez utóbbi színt a viharban a tófenékről felkeveredő homok és iszapszemcsék okozzák. E piszkosságot tehát semmiképpen sem a víz szennyezettsége, hanem kizárólag a vízben lebegő üledékszemcsék okozzák sekélyvizű tavunkban.
Nyári zivatar
Egészen különleges színjátékban lehet részünk nyári délutáni zivatarok alkalmával. A tó nyárra jellemző halvány zöldes színét az első hirtelen széllökés haragos zöldre változtatja. A folytatódó erős szél hatására színe barnás szürkévé válik. Megered az eső, és egyre jobban elsötétül a táj. A cikázó, csattogó villámokat néha rabul ejti a Balaton vonzása. Ilyenkor a lesújtó istennyila eget rengető dörrenéssel kékes villanó fénnyel belecsap a vízbe. Általában a hirtelen vihar amilyen gyorsan jött, el is múlik. Még zúgnak, kecskéznek a tarajos hullámok, még szürke felhőfüggöny borítja a keleti láthatárt, mikor nyugaton szinte váratlanul megemelkedik a felhőkárpit, előbukkan a láthatár közelében a hamarosan lenyugvó nap, melynek ragyogó fényes sugarai élesen világítják meg a lapos somogyi partvonalat. Közben a vakító fényben hófehéren vijjogva küzdenek a viharral a part közelében röpködő, halzsákmányra éhes sirályrajok. A távolban még zuhog az eső, de a szürke égbolton előtűnik a megbékülést jelentő, csodálatos szivárvány.
Mai esti hangulat nyáron
A vihar elültével a sekélyvizű Balaton felkeveredett üledéke hamarosan leülepszik és a víz letisztulva egyre átlátszóbbá válik. Egy-két nap alatt a tó ismét visszanyeri nyári békés, jellegzetesen opálos színezetét. A csendes vízre nyári alkonyatkor a csupán apró, szabad szemmel egyenként nem látható vízi élőlények okozta, igen enyhe zavarosság jellemző. Ennek következtében az égbolt minden színárnyalata visszatükröződik a víz felszínén. A színek különleges kavalkádja pillanatról pillanatra változik. Az előbb még halványsárga színeződést szinte másodpercek alatt a rózsaszín vagy a halványlila legkülönbözőbb árnyalatai válthatják fel. Az est előrehaladtával a fokozódó sötétben egyre inkább a szürke, majd a fekete szín dominál. Erre egyre-másra tűnnek fel az égbolt parányi lámpácskái, miközben az éj leple fokozatosan beborítja a tájat, a vizet és a partokat egyaránt. E jelenség hasonló ahhoz, amit fiatal koromban is megfigyelhettem. A csillagok milliói és a Hold halvány fénye ma is ugyanaz, mint régen. De alig elképzelhetően megváltoztak a tóparti fények. Az egykori sötét tóparton alig egy-két helyen pislákoló lámpafények helyett szinte megszakítás nélkül csillogó lámpák valóságos koszorúja zárja körbe a hatalmas tótükröt. Közben itt is, ott is erősfényű reflektorok pásztázzák a tó vizét, mely fények nyáron éjjel nappal jelzik a szélviszonyokat, figyelmeztetve a vízen tartózkodókat az esetleges vihar veszélyére. Sőt, még magán a víztükrön is fel-feltűnnek apró fényes pontocskák, a vitorlázók vagy horgászok apró lámpácskái.
A tihanyi mólóról figyelve az esti Balatont, feltűnik, hogy az északi part dombsora mögött, mint valami mesterséges északi fény, vöröses, legyezőszerűen szétterülő megvilágított felület látható az égbolton, amit a közeli város, Veszprém fényei okoznak. Kenese felett szintén hasonló, de sokkal halványabb fényfüggöny a sokkal távolabbi Székesfehérvár aurájára utal. Mégis, a partok legmesszebbről látható legfényesebb pontja a tihanyi hegyormon fényesen megvilágított apátsági templom hatalmas épülete. A fehér falak az égre mutató, keresztekkel ékesített tornyok szimbolikusan kapcsolják össze a Balaton ember alkotta fénykoszorúját az Isten alkotta ég csodálatos csillagos mennyboltozatával. Ez a Balaton felemelő harmóniája.