Dr. Tremmel Ágoston: Tihany félsziget kéziratos térképe 1781-ből
(A térkép keletkezése, története az anyagból ismert.)
A térkép méretaránya 1:14.400 (1'200°), amely érték közelítő átlagként számítható (a papír méretváltozása fontos befolyásoló tényező). Az alkalmazott jelek a kor viszonyának megfelelően egyediek. Az ábrázolás egyértelmű, az ábrázolt elemek jól elkülönítettek. Az alkalmazott jelek magyarázatát számozással, szövegesen adja meg a készítő. Az azonosítást a számozás kivetítésével segíti. Megállapítható, hogy a térképi rajz jól tükrözi az ábrázolt elemek jellegét (nádas, szőlő, erdő, stb.). A szántóföldek parcellái vonalkázással vannak elkülönítve (de ebből nem tudható, hogy a vetésforgó tudatos ábrázolásról, vagy csak rajztechnikai megoldásról van-e szó).
Alapvetően egy gazdasági térkép, amely az adott területen folytatott gazdálkodási viszonyokat rögzíti. A térkép rajza jól olvasható. Bemutatja a terület hasznosítását, a művelési ágakat. Jól tükrözi, hogy a gazdálkodás ésszerűen alkalmazkodott a természeti adottságokhoz. Jelentős területeken folyt szántóföldi termelés, de ugyancsak számottevő nagyságban szőlőültetvények is találhatók. A fentiekre alkalmatlan területeket (tavak, vizenyős részek, meredélyek, sziklás tetők) halastavakként, kaszálókként, erdőkként hasznosították. Minden azt bizonyítja, hogy a térképezés időszakában a félszigeten tudatos, szervezett gazdálkodás folyt.
A térkép részletes képet nyújt a XVIII. századvégi helyi viszonyokról. A céltudatos feldolgozást (gazdálkodási viszonyok ábrázolása) igazolja, hogy a települést csak vázlatosan, tömbösített formában tünteti fel. E mellett azonban megemlíthető értékként vehető számba, hogy a területen található objektumokat (épületek, romok, történelmi emlékek) ábrázolja.
A mai viszonyokkal összevetve megállapítható, hogy a művelési ágak nagyrészt követik a régen kialakult elrendezést, az épített utak többsége pedig gyakorlatilag a régi földutak (térképen ábrázolt) nyomvonalát követik.
A vizsgált térkép, amely feltehetően az oktatás keretében készült, gyakorlatilag egyidős az I. katonai felmérés (1:28.800) korabeli térképeivel, de annál jóval részletesebb. Az 1786-ban elrendelt telek elmérésekkel összevetve is megállja a helyét mind a kivitel, mind a pontosság terén.
A térkép történeti értékét az adja, hogy hiteles képet nyújt a félsziget XVIII. századi régi állapotáról mind a gazdálkodási, mind egyéb viszonyairól. További jelentősége – a térképészeti szakma története szempontjából – az a tény, hogy bizonyítja magas színvonalú oktatás keretében sajátították el a hallgatók a földmérési ismereteket. Elmondható, hogy oktatási és műszaki történeteink megbecsülésre méltó emlékeként tarthatjuk számon.
Budapest, 2007. szeptember 24.