Az Apáti-hegy
Ez a kalderaperemnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külső-tó, a Belső-tó és az ősközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn a részben másodlagos gyepekben egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), az őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), a borzas szulák (Convolvulus cantabricus), a hártyás galambbegy (Valerianella pumila). Több árvalányhaj-faj (Stipa sp.) "tollai" lebegnek a szélben, tövükben töviskés lucerna (Medicago rigidula) és törpe nőszirom (Iris pumila) bújik meg.
A keleti oldal szikláin virít a cseh-tyúktaréj (Gagea bohemica), a pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) és a bokros koronafürt (Coronilla emerus). A délszaki klíma a rovaroknak is kedvező, a hazánkban ritka nagytermetű mediterrán kabócafajok cirpelésétől hangosak a nyári délutánok: az óriás énekes kabóca (Tibicina haematodes) és a mannakabóca (Cicada orni) is szép számban él itt. Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. Az itt termett levendula olaja Európa-szerte híres volt, minősége túlszárnyalta a francia ültetvényekét. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. Sajnos a hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be. A maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a természetes szukcesszió, a beerdősödés folyamata. A kilencvenes évek közepétől aztán a még "menthető" részeken, ahol levendulatövek még nagy számban éltek, a Nemzeti Park megkezdte a cserjékvisz szaszorítását. A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást, s ma tíz hektárnyi hullámzó lila tengerben gyönyörködhet a látogató június-július fordulóján. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért. A levendulatövek között lejtősztyepp jellegű növényzet él, s együttesen egyedi, máshol nem látható élőhelyet alkotnak, számos értékes növény és állatfajjal. Ezen a területen virít a valószínűleg szintén egykori termesztésből kivadult gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), fokozottan védett növényfajunk.