A Kiserdő-tető
A félsziget központi részén, a Külső- és a Belső-tó között emelkedő kalderaperem-maradvány. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükből. A szél a puhább kőzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötőanyagú rétegek azonban ellenálltak a pusztító erőknek. Így jöttek létre az itt látható "szélmarta sziklák". A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcés – molyhos tölgyes bokorerdő fut körül. Ősszel festői látványt nyújtanak a vörösre színeződő cserszömörcék, háttérben a Külső-tóval.