A Szarkádi-erdő
A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdővel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a cseres – kocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy (Quercus pubescens), virágos kőris (Fraxinus ornus), mezei juhar (Acer campestre) és mezei szil (Ulmus minor) elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így olasz tölgy (Quercus virgiliana), ennek a molyhos tölggyel alkotott természetes hibridjei (Quercus virgiliana x pubescens), valamint a kocsánytalan tölgy egyik szárazságtűrő változata, a sokmagvú tölgy (Quercus polycarpa). A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él, köztük a védett bíboros kosbor (Orchis purpurea) és a nagyezerjófű (Dictamnus albus). A Szarkádi-erdő állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a szarvasbogár (Lucanus cervus), az éjszakai lepkék közül pedig a tölgyfa-szender (Marumba quercus). A mohos fatörzsek tövében rábukkanhatunk az apró termetű pettyes gőtére (Triturus vulgaris), a barna ásóbékákat (Pelobates fuscus) (12.kép) azonban csak éjszaka fedezhetjük fel, a nappalt a föld alatt töltik. A Szarkádi-erdő jellemző hüllőfaja az erdei sikló (Elaphe longissima), termetesebb példányai a két méteres hosszúságot is elérhetik. A sokféle fafajból álló, vegyes korú erdő változatos élőhelyet kínál az énekesmadaraknak, nagy testű harkályfajok – fekete harkály(Dryrocopos martius), szürke és zöld küllő (Picus viridis, P.canis) – készítenek odúkat a búbosbankák (Upupa epops) és seregélyek (Sturnus vulgar) nagy örömére. A sűrűben karvalyok (Accipiter nisus) (13.kép) vadásznak villámgyorsan és vakmerően, éjszakánként pedig erdei fülesbaglyok suhannak nesztelenül. Napnyugta után mogyorós pelék (Muscardinus avellanarius) szaladgálnak diót keresve, a lombok között pedig apró durvavitorlájú denevérek (Pipistrellus nathusii) csaponganak, kihasználva a gazdag rovarvilág nyújtotta táplálékot. A Szarkádi-erdő déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romja.